TÖRTÉNELEM

Fontos szerepet töltött be Tura közéletében az 1909-ben megalakult tűzoltó testület. A március 18-án megtartott alakuló közgyűlésen fogadták el a 47.§-ból álló alapszabályt, amelyet Dr. Gallovich Győző testületi elnök és Elefánthy Kálmán testületi jegyző írt alá. A dokumentumot a BM többszöri javítás után csak két év múlva 152659/BM V-a/1911.szám alatt hagyta jóvá és engedélyezte a Testület hivatalos működését. E dokumentum részletesen bemutatja azt a szervezetet, amely az ezt követő évtizedekben ennek az alapszabálynak a szellemében munkálkodott. 

Célul a következőt tűzték ki: ".. a község területén, esetleg a szomszéd községekben kiütött tűz rendszeres oltása és egyéb vészesetekben segélynyújtás, a község területén kívül azonban a működő tagoknak csak 1/3-ad részével. " (5.§.) 

A testületnek lehettek tiszteletbeli, alapító (akik 20 koronát fizettek a pénztárba), pártoló (akik 4 koronát fizettek) és működő tagjai. 

Működő Tagnak felvettek minden önként jelentkező 18 évnél idősebb férfit, aki ép és egészséges volt. Kezdetben, amikor még a közfelfogás sokra értékelte a sorozáson alkalmasnak kimondott rekrutát vagy éppen tűzoltó jelöltet, nem volt gond a működő tagok feltöltésével, hiszen ez a férfiasság egyik fajta elismerése volt, ami ezekben az évtizedekben meghatározó értékítéletnek számított. 

A működő tagok a testületbe való belépéskor az alábbi fogadalmat tették: "Én N.N. ezennel fogadom, hogy a turai ónk. tűzoltó testületnek rendes és pontos működő tagja leszek s becsületszavam és kézadásommal kötelezem magamat a testület alap- és szol­ gálati szabályainak, nemkülönben minden egyes határozatának pontos megtartására." Jó rágondolni, hogy nagyapáink, apáink értékrendjében még milyen jelentősége volt a becsületszónak és a kézadásnak. 

Az alapszabály minden részletének a közlésétől azt hiszem eltekinthetünk, azt azonban érdemes megvizsgálni, hogy milyen anyagi források biztosították a zavartalan működést. Ezek: - az alapító és pártoló tagok járulékai; - Tura község által nyújtott segély; - a testület javára tett adományok és hagyományok; - a testület által rendezett ünnepélyek és vigalmak esetleges jövedelmei; - jutalmak és előzetes hatósági engedéllyel rendezett gyűjtés útján szerzett pénzösszegek. 

Az elkövetkező évtizedek adatai bizonyították, hogy a legnagyobb összegű támogatást maga Tura község (elöljárósága után) biztosította. Nem elhanyagolható az a törekvés sem, mely szerint a Testület különféle rendezvényekkel, színi előadásokkal, bálokkal próbált pénzt szerezni. Ez ugyanis nemcsak az anyagi javak bővítését, hanem a kultúrált szórakozás és egyfajta művelődés céljait is szolgálta. 

Turai önkéntes tűzoltók 

 A Testület legfőbb szerve a Közgyűlés volt, amely minden, a szervezet életét meg­határozó lépésben döntött. A Közgyűlés választotta meg a Testület tényleges irányító szervét, a Választmányt, amely élén az elnök állt, továbbá tagjai voltak: a parancsnokság, a titkár (jegyző) és a pénztáros - ha nem a működő tagok sorából választották őket, továbbá 6 rendes és két póttag. A parancsnokságot csak a működő tagok sorából választhatták, míg a többit az alapító és pártoló tagokból is. A parancsnokság felépítése a következő: 

tisztek: a parancsnok, az alparancsnok és a szakaszparancsnokok; 

tisztviselők: a segédtisztek (szolgálatvezető), a szertáros és az orvos. 

Rajtuk kívül még tagja lehetett a parancsnokságnak a titkár (jegyző) és a pénztáros is, ha a működő tagok közül választották meg. " 

Tiszti állásra csakis oly működő tag választható, ki a tűzoltói ismeretek minden ágából a szakvizsgát sikerrel letette." (33.§.)

Kimondta az alapszabály, hogy a Testület "... a m.kir. belügyminisztérium által 1898. évi január hó 5-én 120.151/1897. szám alatt jóváhagyott "szervezeti, egyenruházati, rangjelzési és fölszerelési szabályzat"-ban foglaltakat ismeri el kötelezőnek." (42.§.) 

A Testület egyébként a PPSK Törvényhatóságának és Tura Község hatóságának a felügyelete alatt állt.

Az önkéntes tűzoltó testületek munkáját a BM az idők folyamán több alkalommal felülvizsgálta és az alapszabályaikat a kor követelményeihez igazítva módosították, esetleg új alapszabály elfogadását követelték meg. Erre került sor Turán is 1938. június 30-án, amikor is Volter Ferenc elnök bemutatta a 180000/936. BM számú rendeletet, amely az új alapszabályt tartalmazta. A Volter Ferenc elnök, valamint Maczkó Péter és Várkonyi József hitelesítők által ellenjegyzett jegyzőkönyv tanúsága szerint az alábbi testületi tagok voltak jelen: Volter Ferenc, Dr. Herczegh János, ifj. Várkonyi József, Maczkó Péter, Herczeg Vilmos, Riesz István pártoló tagok, Kreskay József, Benke János, Tóth Péter, Mahó László, Szabó István, Lajtos István, Rácz Sándor, Kardos Imre, Dolányi Mihály működő tagok. 

A Testület parancsnoka 1929-ben Kreskay József tanító volt. 

A tűzoltókat Tura község csak az 1920-as évektől támogatta hivatalosan. Amikor 1921-ben anyagi segítséget kértek még visszautasították a kérelmet mondván: nem jelezték időben az igényüket, ezért nem adnak semmit. Két év múlva viszont már az Önkéntes Tűzoltó Testület anyagi támogatása költségvetési tételként szerepel. Ettől kezdve a község rendszeresen gondoskodott a tűzoltók működési feltételeiről. Egy visszaemlékező szerint főleg iparosok vállalták ezt a veszélyes feladatot, akik mindig segítettek, ha valaki bajbajutott. Ezért aztán köztiszteletben álltak, népszerűek voltak. Foglalkozásaikat a kastély előtti területen, a Szalmáskert mellett tartották (régen Kis- gyep - ma Sport u.). Rendszeresen részt vettek a különböző tűzoltó versenyeken. így pl. a Kreskay József parancsnok vezette 13 fős csapat Gyöngyösön, az 1935-ben rendezett országos versenyen.

Felszerelésük hagyományos, a kézi erővel működő szivattyúskocsit alispáni rendeletre motoros tűzifecskendőre kellett kicserélni, ám a 3700 P-ős ára egyelőre várakozó álláspontra helyezte a község vezetőit. Aztán a háború számos feladata ennek a kérdésnek a megoldását is háttérbe szorította.